Rendszeres olvasók

2010. július 4., vasárnap

4. fejezet

4.Virtuális család, ami nem is áll, olyan távol a valóságtól


Az egész délelötött végig untam. Már nagyon vártam a 6 órát, de az távolinak tűnt. Úgy döntöttem elmegyek sétálni Emesével a Duna partra. Elhívtuk Vikit is, de ő nem jött, mert a mamája nem engedte el…

Ahogy sétáltunk elkezdtünk beszélgetni. Előjött az is, hogy tegnap kivel beszélgettem olyan későig. Persze nem akartam elmondani, de végül kiszedte belőlem.
- Emmett-tel és a többi Cullen-nel, meg a többiekkel.
- Persze…
Nem hitt nekem. Ez volt a szerencsém. Tovább sétáltunk és miután leültünk a vízbe vezető lépcsőre elkezdtünk gondolkodni.
A hátunk mögött leültek. Az egyik lány beszélt a másikhoz.
- Nem baj, ha leülünk ide?- kérdezte a másik lány, akinek beazonosítottam a hangját.
- Plumy!- fordultam hátra és átöleltem.
- Cherry! Komolyan te vagy az?
- Igen, de Te…Ti, hogy-hogy itt vagytok?
- Arra gondoltunk, hogy feljövünk Pestre aztán itt kötöttünk ki. – mondta Livi.
- Curranty!- neki is nagyon örültem.
- Hogy vagy?- kérdezte Plumy.
- Jól. És Ti?
- Mi is.
Egy vagy két órát elbeszélgettünk. Ránéztem az órámra. Fél hat. Nekem hatra otthon kell lennem. Gyorsan pattantam fel.
- Mi az?- kérdezte Curranty.
- Biztosan megy MSN-ezni a kitalált vámpírokhoz. Valaki csinált a nevükkel MSN-t és szegényke bevette. – mondta Emese és rám mutatott, amire én szúrós pillantást küldtem felé.
- Ez részben igaz, de nekem mennem kell. Mert hatra beszéltünk meg találkozót.
- Találkozót?- kérdezte Curranty.
- MSN-en.
- Jah.
Elköszöntem és szaladtam a villamoshoz. Viszonylag gyorsan otthon voltam. Bekapcsoltam a gépem és vártam, hogy kiadja az MSN ablakát.
Bejelentkezés.
Megfigyelés.
Rám írás.
Gyorsan átváltoztattam a nevem.
Kellan írt rám:

Majomember üzenete:
Szia! Már negyed öt van.
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Szia! Bocsi, de a Duna-partnál voltam és találkoztam egy kedves ismerősömmel. És elkezdtünk beszélgetni.
Majomember üzenete:
Semmi baj. Arra gondoltam, hogy játszhatnánk családosdit.
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Benne vagyok. De Én ki leszek???
Majomember üzenete:
A szerelmem később a feleségem *nevet*
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Hééé *duzzog*
Majomember üzenete:
Ne, nagyon szeretlek. Kérlek! Nem akartalak megbántani. Csak annyira viccesen hangzik, hogy beszélek egy vad idegen csajjal, aki blogot ír és imádja a Twilight-ot és nem Emmett-et nézi, hanem az emebert.
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Ki nem jön fel ma MSN-re? *fürkésző pillantás*
Majomember üzenete:
Mi az a fürkésző pillantás? *nevet és nem érti a szó jelentését*
De, ha szóba hoztad, akkor senki sem tud feljönni, csak Én. *csillog a szeme*
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Mi az, hogy nem jönnek fel!!!*ideges*
Ezért siettem és törtem ki a mini sarkúmnak a sarkát???
Amúgy a szó jelentése: kíváncsi.
Hogy vagy?
Majomember üzenete:
Jól vagyok. És köszi, a felvilágosítást. *vigyorog*
És te, hogy vagy?
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Jól.
De kifejtenéd bővebben a családos ötleted?
Majomember üzenete:
Hát, persze neked bármit (L).
Apa: Peter lenne
Anya: Elizabeth lenne
Gyermekük: Robert, Kristen, Nikki, Ashley, Jackson, Én lennék
Te: a barátnőm később a feleségem lennél
Kereszt apád: Michael lenne
Kereszt tesód: Dakota lenne
És a többiek meg barátok lennének
Nah, milyen???
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Tök jó. Én benne vagyok. És így gyakorolhatjuk a nyelvet. *gonosz kacaj*
Majomember üzenete:
Igenis, Tanárnő. Vagy.
Igenis, Asszonyom.
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Nem vagyok asszony. *összeszorítja a fogát és úgy beszél*
Majomember üzenete:
De majd leszel…egyszer. (direkt cukkollak)
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Pillanat.*kiheveri a fáradalmakat és alszik egy gyorsat*
Majomember üzenete:
Na…elfelejtettem, hogy nálad ott este van.
Jó éjszakát!
Emmett-es álmokat.
Carlisle-s álmokat.
Kellan Lutz-os álmokat.
Puszi.
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Meglesz. *kacsint*
Puszi.

Kikapcsoltam a gépet és bedőltem az ágyba. Pont úgy, mint tegnap. Kellan Lutz családosdit szeretne játszani, úgy, hogy Én a barátnője vagyok. Lehetne ennél jobb a napom?
Megcsörrent a telefon.
Ki lehet az?
- Haló?
- Szia! Tök jó. Akkor tényleg a saját számodat adtad meg.
- Kellan? Te most komolyan felhívtál, amikor aludni készülődtem?
- Muszály volt hallanom a hangod és elfelejtettünk időpontot egyeztetni.
- Inkább add meg mindenkinek a számom és hívjatok, amikor akartok, de most megyek tusolni vagy inkább fürdeni és közben olvasni fogok.
- Jól hangzik. Akkor jó éjt és jó olvasást.
- Puszi.
- Puszi.
Elmenetem fürdeni és olvastam. Elaludtam a vízben, de amikor már nagyon hideg volt kiszálltam és ledőltem az ágyba. Még felöltözni sem volt erőm. Még jó, hogy senki sem lakik velem.

Másnap reggel a telefon csörgésére keltem fel. Ki lehet az? Tegnap sokáig fent voltam.
- Haló! Kivel fogok beszélni?
- Szia! Ha jól tudom, akkor Peter Facinellivel. – szólt a válasz a telefonból.
Hiába igazi olasz.
- Ja, jó reggelt!
- Neked is.
- Akko, most a telefonba is…?
- Tegeződjünk.
- Köszönöm.
- Mit?
- Semmi, csak nem nagyon szeretek Önözni meg Magázni.
- Értelek, de ugye tudod, hogy nálunk csak a tegezést ismerjük igazán.
- És neked még az olasz beütés is…
- Valami bajod van azzal, hogy olasz vagyok?
- Nem, ellenkezőleg. Szeretem az olaszokat. Meg a zöld szemű pasikat.
- Kell tőled félnem?
- Nem hiszem. Ha találkoznánk, akkor nagy valószínűséggel elájulnék. Teljesen ártalmatlan vagyok. Persze…
- Olvastam a Rebirth-et. Kit választasz?- a hangjában gyerekes izgatottságot véltem felfedezni.
- Majd meglátod.
- Kérlek! Pleas!
- No!
- Pleas! Pleas! Pleas!
- No! Mert akkor nem lenne, meglepi. És amúgy is a magyart gyakoroljuk.
- Igaz, de ahhoz képest jól tudsz angolul.
- Igen.
- A suliban angolt tanulsz…
- Nem.
- Akkor?
- Németet tanulok, de az angol az… anyanyelvem. Azt ösztönösen tudom.
- Az angol az anyanyelved?
- Igen.
- És, hogy-hogy nem itt laksz.
- Hosszú.
- Ha a vámpír énemet nézzük, akkor van rá bőven időnk.
- Eljöttem onnan. Túl sok volt a beképzelt celeb.
- És engem annak tartasz?
- Nem. Te egy irtó helyes, zöld szemű, olasz pasi vagy, akibe beleszeretnék, ha… - hallottam a nevetését.
- Köszi, a bókokat. Az előbb itt volt Jennie és hallotta, amit mondtál.
- Add neki oda a telefont és elmondom neki, hogy nem úgy gondoltam.
- Rendben. – hallottam, ahogy átadja a telefont.
- Ki vagy Te kis… mit képzelsz?
- Heló! Rebecca vagyok és csak elmondtam, hogy Peter-t nem tartom beképzelt celeb-nek.
- Öhm… Sorry! Nem úgy gondoltam. Jennie vagyok. Úr isten! Tényleg nem volt szándékos csak mostanában elég féltékeny vagyok. – ezt, hogy értette?
- Én nem akartam semmit Peter-től. Legfeljebb egy puszit az arcomra. Vagy egy ölelést.
- Sajnos a fényposta nem működik. – mondta nevetve.
- Kár. Amúgy a féltékenység nem jó, de Én meg pláne… Örülök, hogy van olyan aki beszél velem.
- Kire célzol?
- Kellan Lutz-ra.
- Te vagy Szerelmem?
- Ööö… Igen, ha Ő így mutatott be, akkor igen.
- Igen. Olvasom a történeted. Nagyon jó.
- Köszönöm.
- Elárulok neked, de nem szabad elmondanod senkinek.
- Ígérem.
- Kisbabát várok, de nem tudom, hogyan mondjam el Peter-nek. – még egy gyermek?
- A többit, hogyan mondtad el?
- Itthon.
- Akkor most vidd el vacsizni és ott mond el.
- Jó ötlet.
- De, ha kiderül, hogy még egy lány akkor…
- Nőuralom van már így is. – nevetett velem együtt.
- És mi lesz a neve?
- Peter azt mondta régebben, hogy muszály megkapnia az első lányuk nevét. Tehát Bianka Rebecca Facinelli.
- Szép név. Szóval előre a lány nevet vettétek. Gondolom a fiú neven nem kell gondolkozni.
- Hát, nem. Akkor lesz egy kicsi Peter.
- Mindkettő nagyon aranyos lenne.
- De mi van, ha…
- Az első szabály: nincsen ha.
- De azért felhívhatlak, majd?
- Persze. Bármikor.
- Köszönöm, de most leteszem, mert lefoglalom az étteremben a helyet.
- Oké. Puszilom Peter-t is.
- Puszi. És átadom.
Beszéltem Jennie Garth-al, aki az anyukám.

Pár hónappal később.

A hónapok gyorsan teltek és Én a tanítással és a tanulással foglalkoztam. Úgy döntöttem kiveszek egy szabad napot és áthívom a barátnőimet egy buliba.
A program a következő:
1. Suli után hozzám átjövünk
2. Mindenki felöltözik a hozzot ruhába és lepakoljuk a cuccokat
3. Elindulunk a moziba
4. Kikapcsolom a telefont és a számítógépet (egy egész estére, persze mobilt viszek magammal és azon fogja jelezni, hogy ki hívott)
5. Megnézzük a Twilight-maratont
6. Haza jövünk (hozzám)
7. Alszunk… vagy nem
8. Reggel beszélünk, eszünk és megbeszéljük a tegnapot

Elérkezett az a nap, amikor elmentünk a moziba.

A telefonom a mozi után elég sok hívást jelzett ki. Szám szerint 43-mat. Csak meresztgettem a szemem. Ki hívott ennyit??? Leültem egy padra. Aztán elgondolkoztam és tárcsáztam. Kicsöngött. És beleszóltak.
- Haló! Ki az?
- Haló! Rebecca vagyok.
- Kerestelek, de nem vetted fel.
- Moziban voltam.
- Ilyen korán? Mármint nálad hajnal van.
- Igen, de Twilight-maraton.
- Na mindjárt hívom Peter-t. – elkezdett nevetni.
- Oké. – vele együtt nevettem.
- És, hogy tetszett?
- Nagyon. Főleg az Eclipse.
- Miért?
- Mert sok volt benne Carlisle.
- Carlisle… Akkor téged nem kéne kétszer kérni, hogy menj egy Team Carlisle-s pólóba.
- Hát, nem.
- És van olyan pólód?
- Most is abban vagyok, de nem csak ez az egy Twilight-os pólóm van.
- Esetleg mindegyik Twilight-os szereplőről van pólód?
- Igen. Sőt… De inkább beszéljünk arról, hogy, hogy fogadta a hírt?
- Jól. És meglepte, hogy elvittem vacsizni. – hallottam, hogy valaki megkérdezi a háttérben, hogy ki az.
- Hallom, hogy ott eléggé…
- Délután van.
- Igen. És mit csináltatok ma?
- Aludtunk, de ne tudd meg. Semmit sem enged. Azt akarja, hogy pihenjek. Mindig.
- Hát…Csak félt.
- Igen, de ennyire? Na most már Ő is beszélni akar veled. Adom és Szia!
- Szia!
- Hello!
- Hello! Tessék szabadteret adni Jennie-nek. – mondtam Peter-nek viccesen.
- Mond melyik rész tetszett a legjobban?
- Amikor Edward és Carlisle gyakorolták a harcot. Esme and Carlisle megtalálja Bree-t. És az a nézés.
- Jó. Te tényleg nagy… milyen fan is vagy?
- Team Carlisle. A legnagyobb és leghűségesebb.
- Meghiszem. Utazz ide.
- Nem lehet. Iskolába járok. És most írói tevékenységeim is vannak. – mondtam és nevettem. – Majd máskor.
- Rendben. – mintha valamit titkolna előlem, csak nem tudom mit.
- Mi titkolsz?
- Te sem mondtad el, hogy kit választasz.
- Az régvolt.
- Ez is az lesz egyszer.
- De…
- Nincs de.
- Jó. Nagyon jó voltál a filmben.
- Köszönöm.
- De most mennem kell, majd hol… vagyis ma még beszélünk. Jó éjszakát!
- Köszi. Neked meg Jó reggelt!
- Thank’s.
Letettem a telefont és elindultam haza a baráti társasággal akik mit sem sejtettek, hogy kivel beszéltem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése